Az újév sokaknak nagy fogadalmakkal indul, aztán 80%-uk már január közepére bele is bukott. Érthető okokból egyre többen nem is fogadnak meg már semmit, mert tudják, hogy kudarcot fognak vallani. Már én sem szoktam fogadkozni. Más megközelítést használok helyette.
Lényegében az újévi fogadalmak célok, amiket el szeretnénk érni, de mivel nincs meg a megfelelő stratégiánk az elérésére ezért kudarcot vallunk. Ha túl nagy a falat akkor kisebb célokra, lépésekre kell bontani. Aztán lehet ünnepelni minden kis győzelmet ami közelebb visz a nagyobbhoz. Persze ha az a cél, hogy lefogyj x kg-ot nyárig, akkor ne azzal ünnepelj, hogy megeszel egy egész tortát egy ültő helyedben 🙂
A legelején kezd nagyon kis lépésekkel. Már majdnem hogy nevetségesen kicsi lépésekkel. Ezzel biztosítva azt, hogy már az elején is sikerélményed legyen. Ha maratont akarsz futni, akkor az első futás alkalmával ne addig fuss amíg össze nem esel A futós példánál maradva napi 5 perc kocogás minden hétköznap elég jó kezdet. Ha pedig ez is nehéz akkor még mindig lehet csökkenteni az időt 🙂
Ahogy haladsz a kitűzött célod felé növelheted a tétet. Egy hónapnyi 5 perces futkosások után már talán nem okoz gondot, hogy fuss 8 percet és így tovább. Igazából egyetlen dolgon bukik csak el a dolog: a türelmen. Ha nincs türelmed, akkor előbb arra kell gyúrnod. Azok akik nagy hévvel vágnak bele az újévi fogadalmak betartásába azoknak pont a türelem hiányzik. “Tudjuk le ezt gyorsan” mentalitással nem érnek célba. Hosszabb távok futásánál már megtanultam, hogy inkább menjek lassabban és élvezzem a tájat az úton, mert különben sosem érem el a célom.
A végére pedig egy idézet:
Az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik
Kezdjetek el lépéseket tenni a céljaitok felé!
